Tiszaugon és környékén több ezer évvel ezelőtt - éppen földrajzi fekvésének kedvező helyzete miatt - település virágzott.
A Kémény-tetőnek nevezett magaslat már a középső bronzkor elején lakott volt, s az itt lévő szabályos településszerkezetnek még a XIX. században is látható jelei voltak. Eleinknek ezt a települését 4 méter mély sáncárok vette körül.
Feltárás bizonyította, hogy a központi halmot körülvevő nagy árkon belül a 7-8 x 3,5-5 méteres házak vázát cölöpsor alkotta, falát pedig tapasztott nád. Előfordult a falak vastag agyagozása is, s minden háznak észak-déli tájolása volt.
Az első ásatásokra a kecskeméti múzeum részéről Szabó Kálmán régész vezetésével került sor nemcsak Kéménytetőn, hanem az 1927-1929-ben épült első tiszaugi híd alapozását megelőzően 1924-ben.
Az újabb, most már nem régészeti, hanem írásos emlékünk Tiszaugról a Garam szentbenedeki apátság alapító levele 1075-ből.
Tiszaug tájkörzete - benne természetesen a mai Tiszaug községgel - a honfoglalás idején Ond vezér fia Ete szálláshelye volt. Tehát ha nagy időközönként is, de ezzel újabb évezredek bizonyítják e körzet folyamatos lakottságát.
Az 1075-ös adománylevél említést tesz a Hugár folyóról, amely a mai Ughoz közeli Sági-pusztán folyt keresztül, mely később Ugér, Ugi-ér néven említtetik. Innen a község - mikor még kis halászfalu volt - korábbi nevei: Vgh, Wgh, Hwgh, Tisza-ugh, végül 1901-től Tiszaug.
1329-ben Károly Róbert hubérül Kárai Péter fiának, Szunyogh (Zunugh) András királyi apródnak adományozta. Írásos emlékek bizonyítják, hogy a települést 1338-ban kisnemesek lakták. 1450 - ben a Wesselényiek tulajdona, majd 1472-ben Kinizsi Pál kapta Mátyás királytól vitézsége jutalmául. Ekkor a települést Hugh néven említi az adománylevél.
A török hódítás idején, Szolnok 1552-es elestekor, a Tiszazug 33 települése elnéptelenedett, teljesen kipusztult.
A XII. század harmadik harmadától Rákóczi birtok, Rákóczihoz hű telepesekkel (és településsel), kiket igen gyakori rác betörések zaklattak, nem egyszer, mint Kecskemétet is - felégették.
A rác zaklatástól elnéptelenedett település 1702-ben, a közeli Újfalu lakóinak betelepítésével népesedik be újra. Ekkor Schlich Lipót tábornok birtoka és Csongrád vármegye része Ugh.
1715/16-ban ismét jelentős betelepedési hullám volt. A XIII. század közepétől a község és a hozzá tartozó területek a benedekfalvi Lubyk birtokába került.(Feldúlt sírjuk megtalálható a régi temető részén.)
A népesedés egyenletes növekedését 1837 után visszavetette az, hogy a katolikus földesúr üldözte a többségében református zselléreket, akik 1845/46 -ban nagy számban vándoroltak ki a poroszországi Riedburgba.
Az oroszok bejövetelekor, a község megszállásakor 3 földbirtokos élt a településen és gazdálkodott - a mainál sokkal jobb eredményeket produkálva - óriási kiterjedésű birtok-területeiken. Üchtrütz Amadéné gróf Bánhidi Stefánia kastélya ma általános iskola,Steer Ferencék kastélya "ebek harmincadján"parlagon hever, míg a Radványok kastélyában a "Szőke Tisza"néven ismert Szociális Otthon működik.
A község közelmúlt története és népességének alakulása, a Tsz-esítéssel járó huza-vonák, a község más községekkel való kényszerű közigazgatási összevonása, majd önállósulási törekvései, évtizedes harca a Jász-Nagykun-Szolnok megyéből való kiválása és Bács-Kiskunhoz való csatlakozása, az itt alkotó művészek, történelmi személyiségek (nevezetes és híres emberek)a létrejött építkezések, a község kulturális mozgalmai, a két világháború hősei(vitézei), mind-mind önálló témakörben kerülhetnének említésre,internetre.

vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás